Zakopane
Zakopane a Magas-Tátra lengyel részének legfontosabb városa. Lengyelország téli központja, és egyben a határ mindkét oldalának legnagyobb olyan városa, amely közvetlenül szomszédos a Tátra ívével.
A város a Zakopanei-barázda (Rów Zakopiański) alján található, délről a mészköves Tátra erdősége, északról a Gubalówka hegyvonulata zárja.
Zakopane a legmagasabban fekvő lengyel város, központja tengerszinttől számítva 838 méter magasan van (Krupówki és a Kościuszko utca kereszteződése)
A városba három főút, valamint egy vasútvonal vezet.
Történelme
A település első említése a XVI. század végéről való. A falu lakosai 1578-ban Báthory István lengyel királytól, Erdély fejedelmétől kapták első kiváltságaikat. Az erről szóló oklevelek azonban nem maradtak fenn, és több kutató kétségbe is vonja létezésüket. A történészek azonban bizonyosak benne, hogy 400 évvel ezelőtt a Tátraalji-barázda területén már megjelentek az első települések, melyekből a mai város kialakult.
A Zakopane elnevezés egy 1616-ból származó oklevélben fordul elő először. Ezt a füves területet Paweł Rubzdel, maruszyni János fia kapta birtokul.
A népesség főleg az erdei legelők tanyáin összpontosult, amelyekből ebben a térségben mintegy ötven létezett, és hozzávetőlegesen 650 ember lakta. A Vasa dinasztiából származó III. Zsigmond király 1630. április 20-án a banskai Jędrzej Jarzębko családnak adományozott néhány füves területet.
1824-ben, miután Lengyelországot a szomszédos hatalmak felosztották egymás között, Zakopane a Habsburgok fennhatósága alá került. A legelőket ekkor áruba bocsátották.
Zakopane fellendülését a 19. században kialakult egészségturizmusnak köszönhette. A tüdőbetegeket a helyi gurál lakosok vitték fel a hegyi legelőkön álló pásztorházakba. Később számos szanatórium, panzió épült a gyógyulni vágyók fogadására.
A 19. és a 20. század fordulóján megjelentek a sportolók is a városban, 1911-ben itt rendezték meg az első nemzetközi síbajnokságot.1925-ben megépült a síugró sánc is, amelyet 1962-ben felújítottak.
Zakopane ma elsősorban a turizmusból él: télen a síelők, nyáron a túrázók keresik fel, évente hárommillióan.
A várost népszerű kirándulóhelyek veszik körül: a Gubalówka, a Kasprowy-csúcs és a Halas-tó.
Népművészete
Zakopane és a Tárta hegyalja (Podhale) régió egyik legnagyobb vonzereje az élő népművészete.
Az itt élő népcsoport, a góralok (ejtsd: gurál) kultúrája a lengyel, a szlovák, a balkáni és a magyar, ahogy ők mondják "madziarski" kultúra szintéziséből jött életre. Rokonukként tartják számon a székelyeket, és más Kárpátokban élő, legeltetéssel foglalkozó népcsoportokat. Nyelvüket, népművészetüket, népszokásaikat a mai napig megőrizték.
Zakopane építészete
Zakopane jelenlegi jellegzetes építészetét, melyről méltán elhíresült, egy ide költöző krakkói színházi díszlettervezőnek, Stanisław Witkiewicznek köszönheti, aki a fafaragásos gurál házak alapján tervezte meg villáit.
Célja volt, hogy az új igényeket (fejlődő turizmus követelményei) is kielégítő épületeket tervezzen, amelyek díszítésénél a régi, helyi népművészetben gyökerező motívumvilágot használta fel, szecessziós díszítő elemekkel kombinálva.
Szinte azonnal nagyon népszerűek lettek látványtervei, bár leginkább panziók és szakrális épületek tervezéséhez kérték fel.
Ezek az épületek kizárólag fából készültek, és díszesebbek, mint a mintául szolgáló házak. Erkélyesek, tetőzetük meredek és zsindellyel borított. A meredek tetőszerkezet alá rejtett első, olykor második emelet hatalmas újításnak számított Zakopanéban a 19. és a 20. század fordulóján, amit az akkor élő falusiak fejcsóválva figyeltek. „Minek házat építeni a házra?” - kérdezgették. Alapozásukhoz nagy folyami köveket használtak. Ez lehetővé tette, hogy az új épületeket - a hagyományos gurál lakóházakkal szemben - alápincézzék, így jóval nagyobb épületek épültek az akkor szokásosokhoz képest, és mégsem ríttak ki a környezetből.
A Witkiewicz által megálmodott stílust zakopanei stílusnak hívják, az építészeten kívül ruhákra, bútorokra, használati tárgyakra, hangszerekre is kiterjedt. Nagy népszerűségnek örvend a podhalei régióban, sok új panzió, nyaraló és lakóház épült ennek az építészeti elgondolásnak a szellemében.
Zakopane látnivalói:
- Gubalówka
- Síugró sánc
- Sikló - Az 1123 méter magas Gubalówkára viszi fel nagyjából három perc alatt a kirándulókat. Az általa megtett szintkülönbség 300 méter
- Szent Kelemen fatemplom - A templom az 1850-es évek közepén épült, egyszerű, egyhajós építmény, belsejében népi-barokk faszobrokkal
- A kiválók temetője - Régi gurál családok, híres, a tátrai idegenforgalom fellendítéséért sokat tett zakopanei lakosok és több tátrai futár nyughelye
- Krupówki utca - Zakopane sétáló- és bevásárlóutcája
- Willa Koliba - A Kalyiba Villa volt az első azoknak a panzióknak a sorában, amelyeket Stanisław Witkiewicz tervezett az úgynevezett zakopanei stílusban
- Tátrai Múzeum - Az intézmény néprajzi és természettudományos gyűjteménynek ad otthont
- A Szymański család gyűjteménye - Gurál népművészeti bútorok, szőttesek, fafaragások láthatók a gyűjteményben
- Sajtpiac - A Krupówki utca végén, a sikló közelében található. A piacon kistermelők árulják a különböző sajtokat, lekvárokat, mézeket és gombákat
- Keresztelő Szent János templom - A 19. század végén épült kőtemplom a Krupówki utcában.
