1. nap
Zakopane
A főtérhez közeli parkolóban állunk le, majd a Gubalówka csúcsra indulunk. Zakopane északi részén, a városközpont szélén fekszik az 1123 méter magas Gubałówka-hegy, amely a turisták egyik legfőbb célpontja a városban. Szinte kötelező program a hegy meglátogatása, melyre a legegyszerűbben a róla elnevezett siklóvasúttal lehet feljutni.
Útközben a piacon is keresztülhaladunk, amely a Krupówki utca folytatásaként indul az aluljáró túloldalán, és egészen a Gubałówka hegyre felvezető sikló épületéig tart. A Gubałówka gerincén azután tovább folytatódik...
Itt mindent lehet kapni. Egymást érik az árusok, árufajtánként csoportosulva. Nem győzzük kapkodni a fejünket az árubőség láttán. Most nincs időnk megállni, majd visszafele nézelődünk. És esetleg vásárolunk.
A piac végében található a Gubalówka alsó, induló állomása.
Amíg az idegenvezetőnk megveszi a belépőjegyeket a siklóra, addig mi az épület előtt várakozunk. És közben a bungee jumpingolókat nézzük. Az adrenalin-függőknek erre is van itt lehetőségük, a sikló épülete előtt (kép). Nem tudom, mennyibe kerül, de ha nekem fizetnének, se mennék fel… Engem a levegőben fejjel lefele lógó emberek látványától is kiver a víz, nem az, hogy még én csüngjek ott fenn, mint a kötözött sonka.
A siklóra a jegy 12 zloty-ba kerül, oda-vissza. Nem túl olcsó, de megéri az árát, főleg, ha azt nézzük, hogy milyen meredek útvonalon kellene felgyalogolni… Az út nem tart sokáig, pár perc az egész, de érdekes. Főleg, amikor a szembejövő siklóval találkozunk az 1 vágányon… (kép)
A felső állomáson kilépve csodás panoráma tárul elénk. Előttünk magasodik a Magas-Tátra vonulata, a gyönyörű fenyvesek, alattunk Zakopane városa.
Fent a hegyen éttermek és bazárok, lovaskocsisok vagy lovasszánosok várják a turistákat. És persze mindenféle pénz-kicsaló lehetőségek. Fényképészkedés a báránybőrbe bújtatott medvével, (kép) felfújt lufiban való úszkálás a medencében (kép). Nincs az a pénz, amit itt ne lehetne elkölteni. De érdemes felmenni a hegyre, sétálni, bámészkodni, vagy csak megcsodálni a Tátra szépségeit a kilátóteraszok egyikén megpihenve.
A Gubałówka-hegyről megcsodálhatjuk Zakopane, s tán a Lengyel-Tátra egyik leghíresebb csúcsát, az 1894 méter magas Giewont-ot, azaz az Alvó-Lovagot (kép). A városból is egyszerű megtalálni, hisz a csúcson lévő kereszt segítségével könnyen beazonosítható. A Giewont gyakorlatilag Zakopane szent hegye, így aztán nyáron, főleg jó időben, rengeteg túrázó látogatja.
A Giewont hegy gerince északi irányból olyannak tűnik, mint egy fekvő ember oldalnézetből. A monda szerint egy óriási lovag alvó, sziklába dermedt teste az. A legenda úgy tartja, hogy ha a hegyvidéken lakó gurálokat nagy veszély fenyegeti, akkor a lovag felébred, és a segítségükre siet.
Nem sok időnk van fenn nézelődni, hiszen még a piacot is meg akarjuk nézni. Visszasétálunk a siklóhoz, és szerencsénkre épp indul egy szerelvény. Bedúródunk az első kocsiba, innen mégiscsak jobb fotókat és videót lehet készíteni, (ez nemigazán jött össze) és hamarosan már lenn vagyunk a hegy lábánál, a piacon.
Szemügyre vesszük a piac árukínálatát. Rengeteg a bőr, a szőrme, mindenféle bőr- és fa áru, bőrsapka, kalap, helyi mintájú kendő, ékszer, és persze szuvenír. És a híres zakopanei sajt. Tekintettel anyagi helyzetünkre, bőrt és szőrmét nem akarunk venni (bár a végén egy pár bundabéléses mamusz beszerzésre került 20 zl-ért), a sapkák meg kicsik, de mivel sajtot szeretnénk, így elsősorban azokat nézegetjük.
A piac központ felőli végén található a híres sajtpiac. Itt helyi kistermelők házilag előállított sajtjait, szárított vagy ecetes gombáit, lekvárjait lehet megvásárolni. Sajtokból van vagy ezerféle, mindenféle formájú, a falatkáktól kezdve a nagyobb darabokig. Nagyon szépek. Mindenféle formába öntve, egyik gusztusosabb és finomabb, mint a másik (kép). Ízük attól függ, hogy milyen tejből készítették, mennyire füstölték, sózták. Mindenképpen érdemes megízlelni őket vásárlás előtt, az eladók folyamatosan kóstoltatnak. Az idősebbek még tudnak egy-két szót magyarul is.
Megkóstolunk vagy 10 félét - én túl nagy különbséget nem érzek az ízük közt - aztán 2 darabot veszünk is, 10-10 zlotyért, mert nagyon ízletesek.
A felüljáró előtt a piac utcácskája többfelé ágazik. E mellékutcácskákban lehet túraruházatot, télen sífelszerelést, helyi zenei albumokat, zöldséget, gyümölcsöt, szárított virágkompozíciókat, régiséget is találni (kép).
Órákon át lehetne itt bolyongani, nézelődni, de sajnos mennünk kell.
A buszhoz rohanva azért még megcsodáljuk a szép épületeket, utcákat, a nyüzsgő várost. Szép hely Zakopane, érdemes lenne sokkal több időt itt eltölteni. Rengeteg a látnivaló, és a természeti környezete is arra csábít, hogy legalább pár napot eltöltsünk itt.
Zakopane ismertetője itt olvasható.
A busznál már várnak ránk, (szerencsére nem mi vagyunk az utolsók), így gyorsan beszállunk, és fél 6-kor indulunk tovább, Krakkóba.
Nem sokat jutunk előbbre, pár km után lezárják előttünk az utat. Egy darabig türelmesen várakozunk, de csak nem akar történni semmi. 1-2 autót szemből átengednek, de minket nem. Találgatunk, hogy mi lehet az oka a forgalom lezárásának, jobbnál jobb ötleteink vannak. Baleset, diplomáciai küldöttség érkezése,akármi. A levegőben még helikopter is köröz (kép).
Fél óra elteltével megjelennek az első motorok, majd később az autók, és nagy sokára a biciklisek csapata. A Tour de Polony-t tartják. Éppen most... Az utolsó kerékpáros is átkerekezik előttünk, fellélegzünk, végre mehetünk.
De nem. A lemaradottakat is meg kell várni...
Egy órás várakozás után végre felszabadítják az utat, elindulhatunk. A szemből jövő sávban több km hosszú kocsisor torlódott össze, gondolom, mögöttünk is vannak annyian. Azért jól haladunk, és 1,5 órás buszozás után szerencsésen megérkezünk Krakkóba.
