Elutazás Lengyelországba

A Lengyel Köztársaság (lengyelül: Rzeczpospolita Polska) közép-európai állam a Balti-tenger partján, amely szárazföldön nyugaton Németországgal, délen Csehországgal és Szlovákiával, keleten Ukrajnával, Fehéroroszországgal és Litvániával, északon Oroszországgal (a Kalinyingrádi terület nevű exklávé révén) határos. Tengeri határ választja el Dániától és Svédországtól. Fővárosa Varsó (lengyelül Warszawa). Hivatalos nyelve a lengyel. A lengyel állam több mint 1000 éves. A 16. században, a Jagelló-dinasztia uralkodása idején Lengyelország Európa egyik leggazdagabb és legerősebb országa volt. 1791. május 3-án a Lengyel-Litván Unió elfogadta Lengyelország májusi alkotmányát, amely Európa első és a világ második írott alkotmánya volt. Röviddel később Lengyelországot felosztották szomszédai (Oroszország, Ausztria és Poroszország). Lengyelország 123 év után, 1918-ban nyerte vissza államiságát az első világháború lezárultával. A második világháború után a Szovjetunió befolyási övezetéhez tartozott. 1989-ben az ország második világháború utáni történetének első részlegesen szabad választásai zárták le a Szolidaritás (lengyelül Solidarność) mozgalom szabadság iránti törekvéseit. Lengyelország 1999-től a NATO, 2004-től az Európai Unió tagja.

Lengyelország neve lengyelül Polska. Az ország hivatalos neve Rzeczpospolita Polska, azaz Lengyel Köztársaság. Az ország neve és a nép polak, polski neve azonos eredetű. A legelterjedtebb vélemény szerint a Polska és polak elnevezések a polán nevű szláv törzs nevéből erednek. Egy másik nézet szerint a név a goplán törzs nevéből származik, amely a Gopło-tó körül élt, és 845 körül hozzátvetőleg 400 erődöt birtokolt a mai Lengyelország területén. Az elfogadott etimológia szerint a név végső gyökere a pole („mező”) szó, illetve az ebből származó polanie, amely annyit tesz, hogy „a mezők lakói”. Erre a következtetésre könnyen eljuthatunk, ha összehasonlítjuk a többi szláv nyelv hasonló jelentésű szavaival. A magyar nyelvben használatos „lengyel” és „Lengyelország” szó eredete az óorosz lendo („irtásföld”, „szűzföld”) szó lendzsan származéka lehetett (azaz „irtásföldön élő ember”), amely az ómagyar nyelvben még lengyen alakban szerepelt.

Népesség

Lengyelország 38 116 000 lakosával a nyolcadik legnépesebb állam Európában és hatodik az Európai Unión belül. A népsűrűség: 122 fő/km2. A születéskor várható élettartam: férfiak esetében 71,65 év a nőkében pedig 79,85 év. A 0-14 éves korig terjedő lakosság: 15,2%, a 15-64 éves korig terjedő lakosság: 71,4%, a 65-X éves korig terjedő lakosság: 13,4%, ennek következtében a népességnövekedés: -0,045%. A történelem során rengeteg nyelv, kultúra és vallás találkozott és ezek nyomai mai napig is megtalálhatóak az országban. Sok zsidó élt Lengyelországban a második világháború előtt, amikor a holokauszt következtében nagy részüket kivégezték. A számuk 3 millió körül volt, azonban a háború után ez lecsökkent mindössze 300 ezerre. A Curzon vonal illetve az Odera-Neisse határ megállapítása előtti időszakban több millió német, ukrán és fehérorosz került lengyel földre.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A 2002-es népszámlálás alapján 36 983 700 ember –a lakosság 96.74 %-a– vallotta magát lengyelnek, miközben 471 500-an (1.23%) más nemzetiségűnek is tartják magukat és 774 900-an (2.03%) nem nyilatkozott ezzel kapcsolatban. Lengyelország legnagyobb etnikai csoportjai a következők: Sziléziaiak (173 153), németek (152 897, 92 %-uk az Opolei és a Sziléziai vajdaságban él.), fehéroroszok (49 000), ukránok (30 000), litvánok, oroszok, romák, zsidók, lemkók, szlovákok, csehek, lipekek. A külföldi állampolgárok közül a vietnamiak számítanak a legnagyobb csoportnak, őket követik a görögök és az örmények. A lengyel nyelv a nyugati szláv nyelvek családjához tartozik, mely Lengyelország és az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. Sokáig az orosz nyelvet tanulták második első számú idegen nyelvént, amit mára már felváltott az angol és a német. Az elmúlt években Lengyelország lakossága jelentősen csökkent az elvándorlások következtében. Leginkább az Egyesült Királyság, Németország és Írország a célállomás. 2007. áprilisában a lengyel populáció 300 000 fős volt az Egyesült Királyságban és 65 000 fős Írországban. Egyes felmérések szerint 2004 óta több, mint 2 millió lengyel hagyta el az országot a jobb megélhetés érdekében.[7] A lengyelek döntő többsége római katolikus, de élnek az országban görögkeletiek is. A iszlám vallású tatárok elsősorban Bohoniki és Kruszyniany községekben élnek. A lakosság szinte teljes egészében kilencvennyolc százalékban az uralkodó etnikumhoz a nyugati szlávok közé tartozó lengyel etnikumhoz tartozik. Törpe kisebbségek az országon belül a keleti szláv ukránok és ruszinok mindössze egy százalékot tesznek ki. Egy százalék alatti kisebbségek a fehéroroszok, a sziléziai németek, a csehek, a litvánok, a cigányok, az örmények, a tatárok, a kasubok.[8]

Domborzat

Lengyelország nagy része síkság, az átlagos tengerszint feletti magasság 173 méter, ami csak helyenként emelkedik 300 méter fölé és aminek egy részét a korábbi eljegesedések formálták. Északról délre haladva első a Balti-tenger partvidékét jégkori, tengeri és folyami üledékek borítják, a partvonalat turzások, lagúnák tarkítják. Ettől délre húzódik a Lengyel-alföld ősfolyamvölgyekkel tagolt változatos tája, amelynek központi részén már idősebb, termékeny talajú morénavidékek találhatóak, amelyeket az utolsó, negyedidőszaki eljegesedés alakított ki – ez a két táj a Pomerániai- és Mazuri-tóhátság. Délebbre a korai eljegesedések üledékeiből álló, termékenyebb talajú síkságok terülnek el. Az óidőből származó Lengyel-középhegységhez, amely az ország belső részén található, termékeny, lösszel borított hátságok csatlakoznak. A hegyvidékek közé tartozik a déli határon a Szudéták (Sudety) (legmagasabb pontja a Śnieżka 1603 m – magyarul: „Havas-csúcs”) és a Kárpátok (Karpaty), melynek része a Tátra (Tatry), ahol Lengyelország legmagasabb pontja, a Rysy (2499 m, magyarul: Tengerszem-csúcs) emelkedik. Legmélyebb pontja Raczki Elblągskie falutól nyugatra található (1,8m a tenger szintje alatt). Lengyelország területének közel egyötöde szántó és rét, több mint 28 százalékát pedig erdő borítja.

Vízrajza

A legnagyobb folyók a Visztula (Wisła), az Odera (Odra) (a nyugati határfolyó), továbbá a Warta és a Bug. Lengyelországban összesen 9300 tó található, főként az ország északi részén. Európában egyedül csak Finnországban található több tó. A jég formálta Mazuri-tóhátság (Pojezierzie Mazurskie) a leglátogatottabb tóvidék az országban, vonzó turistacélpont. Őshonos erdők maradványai ma is láthatók.

Éghajlata

Lengyelország éghajlata mérsékelt kontinentális, hideg, felhős, csapadékos. Az ország északi és nyugati részein óceáni éghajlat a jellemző, mely továbbhaladva délen és keleten kontinentálisra változik. A nyarak általában melegek 18 és 30 °C közötti hőmérséklet a jellemző, ami régiónként eltérő. A telek hidegek, 3 °C körüli az átlaghőmérséklet. A legmelegebb régió Lengyelországban a délnyugati Alsó-Szilézia, ahol nyaranta 24 és 32 °C között váltakozik a hőmérséklet, de előfordult már, hogy ez a két érték kitolódott 34-ről 39 °C-ra a legmelegebb hónapokban júliusban és augusztusban. A legmelegebb lengyel városok: Tarnów és Wrocław. Az átlaghőmérséklet Wrocławban nyáron: 20 °C, télen pedig 0 °C. Tarnówban van a leghosszabb ideig nyár egész Lengyelországban, ami körülbelül 115 napig; május közepétől szeptember közepéig tart. Az ország leghidegebb régiója a fehérorosz határnál, északkeleten a Podlasiei vajdaság. A leghidegebb város általában Suwałki. Ebben a régióban az átlaghőmérséklet télen −6 és −4 °C között váltakozik, melyhez a hideg légtömegek Skandinávia és Szibéria felől érkeznek.

Növény- és állatvilág

A termesztett növények hasonlóak, mint Németországban, de a lengyel mezőgazdaság termelési színvonala alacsonyabb, és területenként is jelentős eltéréseket mutat. A termesztett növények: zab, burgonya, takarmányrépa, árpa, sörárpa → komló. Cukorrépa, búza. Sok olyan állatfaj, ami már kihalt Európa más térségeiben, Lengyelországban még mindig honos. Ilyen például az európai bölény, amely megtalálható a Białowieżai erdőben és a Podlasiei vajdaságban. Különleges állatnak számít még a Tátrában élő barna medve, a szürke farkas az eurázsiai hiúz mely különböző erdőkben él, az eurázsiai hód és a Lengyelország északi részén található jávorszarvas. Az erdőkben megtalálhatóak még további vadon élő állatok, így vaddisznó, őz, gímszarvas is. Kelet-Lengyelországban számtalan erdő van, melyek érintetlenül maradtak az évszázadok folyamán. A hegyekben szintén sok erdő található, főleg Mazúriában, Pomerániában, Lubusz földön és Alsó-sziléziában. Lengyelország az egyik legfontosabb élőhelye az európai vándormadaraknak. Ennek oka a rengeteg tó, a természeti illetve nemzeti parkok és a vizes élő és költőhelyek, mint például a Warta.

Látnivalók Krakkóban:

Wavel

Óváros

Kazimierz